Vaddisznó
Vaddisznó vadkár
(Sus scrofa): Mindenevő állat, fogazata, emésztő csatornája is ennek megfelelően alakult ki. Az egyedek családi csoportokban, kondákban élnek. Egy kondát általában 2-3 rokon koca és ezek szaporulata alkotja. A kondában szigorú rangsor alakul ki, már szoptatás ideje alatt. A kanok 1-1,5 évesen különválnak a kondától. Az utóbbi évtizedekben a nagy táblás növénytermesztés következtében számuk igen megnőtt. Mivel a mezőgazdaságban súlyos károkat okoz, vadászata és gyérítése minden időben engedélyezett.
A vaddisznó mindenevő, fogazata is a vegyes táplálkozáshoz alakult ki, kártételére mindig és szinte minden kultúrában lehet számítani. Különösen kedveli a nagy táblákat, ahol akár több hónapig is zavartalanul élhet, táplálkozhat. Erdei kártétele ott lehet jelentős, ahol pl. a makkot erdő felújításra szeretnék felhasználni jó makktermés esetén. De kitúrja a makkvetést, vagy a természetes újulatot is, az újulat 3 éves koráig erősen veszélyeztetett.
Kártételét egész évben észlelhetjük, de korai legfeltűnőbb kártételei a gyepek feltúrása, vagy, amikor az elvetett kukoricatáblában akár 100 méteres hosszban is látjuk a túrásnyomokat. Később aztán rájár a gabonára, majd a kukoricát veszi célba. Természetesen károsítása attól is függ, hogy milyen növényeket termesztenek adott területen. Gyakorlatilag minden kultúrát minden időpontban károsíthatja.
Kártétele összetett: túrás, rágás, taposási kárt is okoz, szívesen fogyasztja a növények föld feletti részeit, a növények gyökereit, gumóit és a növények termését is.
Szarvas
Szarvas vadkár
(Cervus elaphus): Növényevő, kérődző állat, fogazata, emésztő csatornája is ennek megfelelően alakult ki. Csoportos életmódot folytat, nem territoriális faj. A csoport (rudli) magja az anyacsalád: a tehén, a tavalyi ünő- vagy bikaborja és az idei borja. A csapatot, mely általában 2-15 egyed, mindig egy ereje teljében lévő középkorú borjas tehén vezeti, amely a csapat rangelső egyede, a vezértehén. Táplálékban kevésbé válogatósak, számos növény vegetatív és generatív részeit fogyasztják, vegetációs időszakban főként zöld részeket, télen azonban rügyeket, hajtásokat, vesszőket és vékonyabb ágakat (gallyakat), sőt fakérget is.
Igen nagy károkat okoznak az erdőgazdálkodásban a csemeték vezérhajtásainak lerágásával. Előfordul, hogy patáikkal földalatti növényrészeket is kikaparnak. Az erdei és gyümölcssuhángokat megroppantják, kihúzzák, letördelik, felszedik a lehullott makkot.
A fejlődő gabonafélék közül a szarvas a búzát és a zabot legeli, rozsot csak nedves időjárás esetén. A zabbugát a teljes éréstől az aratásig legelik. A búza- és a rozskalászt egészen lekopasztják. De szívesen rájár a szójára, repcére, olajretekre, cirokra, kertészeti kultúrára stb. Amint a kultúrnövény megfelelő magasságú, a nagyobb napraforgó és kukorica táblákba beveszik magukat, ahol a rágáson kívül a taposással, tiprással is nagy károkat tudnak okozni. Jellemző a kártételükre, hogy leharapják pl. a kukorica cső egy részét, amelyen azután megtelepedhetnek az üszög gombák és így másodlagos kártételük is jelentős.
A rágáskárhoz hasonlóan azonban súlyos lehet a fekvés és a taposás miatti káruk. Egyes kertészeti kultúrákban pl. gyökérzöldségek nagy károkat okozhat a termés kikaparásával is.
A táplálkozásukkal okozott kárukat bővítik azzal, hogy évente növesztett agancsukról az elhalt szőrös bőrt fákhoz dörzsöléssel koptatják le, amivel a fák kérgét is felsértik.
Kártételük összetett: rágás, taposás, tiprás, hántás, agancsverés, csemeték törése, csemeték kihúzogatása, földben lévő termésrészek kikaparása, jelentős másodlagos kártétellel.
Őz
Őz vadkár
(Capreolus capreolus): Növényevő, kérődző állat, fogazata, emésztő csatornája is ennek megfelelően alakult ki. Az őz nyáron jellemzően magányosan vagy kis családi csoportokban él. Ősztől tavaszig azonban kisebb-nagyobb csapatokat formálnak, ezek mérete erdei területeken 4-8 egyed. Az őz táplálkozására a nagyfokú válogatás a jellemző, a nagy energiatartalmú, magas víztartalmú és könnyen emészthető táplálékokat kedveli. Kis bendője és az emésztőcsatornán való gyors áthaladás miatt gyakran, de kis mennyiséget kell ennie. Kártétele általában nem jelentős hiszen válogatós, kis étkű állat.
Esetenként csekély károkat okozhat a lucernában, borsóban, répában a levelek csipkedésével, elfogyasztásával. Fiatal rügyeket rág meg, agancsváltáskor fiatal fák kérgének lehántásával okozza a legnagyobb kárt. Kiváltképp kedveli a leveleknél gazdagabb tápanyag-tartalmú generatív részeket.
Kártétele elsősorban a friss növényi részek csipegetése, és az agancs tisztításakor okozott kár a fás szárú növényeken, télen az új hajtásvégek lecsipegetése.
Dámvad
Dám vadkár
(Cervus dama): Növényevő, kérődző állat, fogazata, emésztő csatornája is ennek megfelelően alakult ki. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit-hajtásait, egyszikű és kétszikű növények leveleit, szárait és virágait fogyasztja. A fiatal csemeték vezérhajtását, csúcsrügyét rágja le, de testméretei miatt erdei kultúrákban a taposási kár is jelentős lehet.
A dámvad lényegében ugyanúgy károsít, mint a szarvas. Komoly fekvés- és taposáskárokat okoz a nagy kiterjedésű gabona- és kukoricatáblákon, ha megfelelő fedezéket talál és beállóhelyet. Ha a tartózkodási helye közelében kertészeti kultúra is megtalálható, akkor azt is szívesen felkeresi.
A fák kérgének megsértésével a szabadra került szijács közvetlen behatolási kapu a fitopatogén gombák számára.
Kártételük összetett: rágás, taposás, hántás, agancsverés, jelentős másodlagos kártétellel.
Muflon
Muflon vadkár
(Ovis musimon): Növényevő, kérődző állat, fogazata, emésztő csatornája is ennek megfelelően alakult ki. Csoportokban élnek, melyek általában 2-4 egyedből állnak, de gyakran több kisebb csoportból 30-50 egyedből álló csapat alakul ki, melyet az öreg anyajuh vezet. Az öreg kosok magányosak, illetve 1-2 hasonló korú társukkal járnak. Nappal aktív állat, de egész nap folyamatosan táplálkozik főleg a reggeli és délutáni órákban. Nagy vadsűrűség esetén a muflon is okozhat a mezőgazdaságban kárt, de nem minden populáció egyformán.
A legtöbb muflonpopuláció csak ritkán hagyja el a nagy kiterjedésű zárt erdőket. Azonban előfordulhat, hogy az idősebb fák kérgét szórványosan lehántja, fiatalabb csemetéket, suhángokat letöri, rügyeit és hajtásait fogyasztja.
Kártételük összetett: taposás, rágás, fiatal csemeték törése
Mezei nyúl
Nyúl okozta vadkár
(Lepus europaeus): Növényevő, rágcsáló állat, fogazata emésztőcsatornája is így alakult ki. Napi aktivitása főleg pihenésre és táplálkozásra bontható, rendszerint nappal a pihenőhelyén, vackában tartózkodik. Ez alól kivétel a tavaszi kergetőzések időszaka, ilyenkor nappal is táplálkozik nem csak éjszaka. Kizárólagosan növényevő. Tápláléka legnagyobb hányadát a fűfélék teszik ki, amelyet tavasszal kiegészítenek a pillangósok, gyomok és termesztett növények, főleg gabona- és repcefélék. Legsúlyosabb a kártétele a faiskolákban és fiatal gyümölcsfa-telepítésekben, valamint havas és hófúvásos időben, amikor megrágja az idősebb fák hajtásait, rügyeit és kérgét. Legelésével (rágásával) számos szántóföldi és zöldségkertészeti növényt is károsíthat.
Legelésével (rágásával) számos szántóföldi és zöldségkertészeti növényt is károsíthat.
Igen jelentős károkat okozhat tavasszal a kikelt napraforgó vetésen, nyáron a dinnyeföldeken a termések megrágásával. A gépesített nagyüzemek, valamint az iparszerű termesztés nem kedvez elszaporodásának, számuk egyre csökken.
Kártétele elsősorban a vetések korai időszakában a rágás, de télen veszélyt jelent a fás szárú növények megrágásával is, kizárólagos növényevő.
Fácán
Fácán vadkár
(Phasianus colchicus): Nagyon kötődik a fás vegetációhoz, főleg az erdősávokhoz, a téli hónapokban javarészt itt figyelhető meg. A fácán többnejű (poligám), de mégsem él csoportos életet. Ősz végéig csak a tyúk marad együtt a csibéivel.
Megfelelő élő- és búvóhely, valamint takarmány esetén ragaszkodik helyéhez. Ha nincs megfelelő tápláléka, takarása, és ha gyakran zavarják, akkor több kilométerre is képes elkóborolni, ahol életfeltételeit megtalálja. A fácáncsibe fészekhagyó. A fácán különösen a búza-, kukorica-, bab- és borsóvetéseket károsítja a vetés után kb. 3 hétig.
A madarak lecsípik a csíranövények csúcsát, de ki is húzogathatják a csírázó növényeket a talajból. Ugyanígy súlyos károkat okozhat az erdei magvetésekben is.
Kártétele összetett: kapirgálásból, csíra növények kihúzogatásából és a csipegetésből adódik. Faiskolákban a magvetésekben a kapirgálásával is jelentős károkat okozhat.
Kertészeti kultúrák esetében fontos
A kertészeti kultúrák megítélése szempontjából fontos megjegyezni, ha pl. a sárgarépa ültetvényben, burgonyában, szőlőben, gyümölcsösben stb. keletkezik vadkár, akkor a megrágott, vagy más módon sérült, termések 100%-a kerül felszámításra. Ugyanis a sérülés mértékétől függetlenül az ilyen termést forgalomba hozni nem lehet humán fogyasztásra.
A fotók forrása: Internet