Szarvas okozta vadkár | Vadkárbecslő

Szarvaskártétel napraforgóban

FIGYELEM, vadvédelmi kerítés esetében, az

1996. évi LV törvény 79§ alapján, ha a föld használója a 29/A. § (4) bekezdése szerinti tartós telepítésű kerítéssel védett földterületre a vadászatra jogosultnak vadkárelhárítás céljából nem biztosít bejutást, akkor vadkárigényt a vadászatra jogosulttal szemben nem érvényesíthet.

Szarvas vadkár gabonafélékben

A szarvasok szívesen legelik a gabonaféléket a kezdeti, őszi-téli időben. Rágási kártételük jelentősége kedvező időjárás esetében, ami kedvez a bokrosodásnak, általában nem jelentős. Csapadékos, fagymentes télen jelentős lehet a taposási káruk, különösen akkor, ha egy nagyobb rudli vonul át a területen. Tavasszal is veszélyben vannak a gabonák, különösen az agancshullatás idején, amikor az agancsozók zavarják az állományt és mintegy védekezésül nagy csapatokba (rudli) gyűlnek össze és vonulnak.

Szarvas vadkár repcefélékben

(A vadkárbecslés a MISZK módszertani levél, 1/2024 ajánlása alapján, speciális módon, a megfelelő kompetenciákkal rendelkező szakértő által, vagy társ szakértők bevonásával végezhető el.)

A keresztesvirágúakat a szarvasok előszeretettel keresik fel és legelik. A kártételük akkor súlyos, ha a növényeknek lerágják a tenyészőcsúcsát vagy kitapossák a növényeket. A tavaszig legelhetik, különösen ha más, fogukra való nincs a közelben. Szívesen tartózkodnak a repcében, olajretekben stb. a későbbiek folyamán is, ám ilyenkor inkább a fekvéssel, taposással okoznak károkat. A hagyományos repcék magassága elérheti akár az 1,5-1,8 métert is, ami kitűnő búvó és táplálkozó hely a szarvasok részére.

A repcék esetében elsősorban a korai kárfelmérés lehetséges, ameddig bele lehet menni a növényállományba, ugyanis a növény sajátosságai miatt a betakarítás előtt felmérése nagyon körülményes!

Az őszi káposztarepce esetében általában október hónapban szükséges az állapotfelmérés elvégzése és a kikelt, beállt állomány minősítése, mezőgazdasági termésbecslés kompetenciával rendelkező szakértő bevonásával.

Az előzetes vadkárfelmérés ennek az állapotminősítésnek a birtokában végezhető el. Ha az előzetes felmérés alkalmával az ép növények száma 100.000 db/ha, vagy az ép és a rágott növények száma 150.000 db/ha alá csökken, akkor a repcét nem gazdaságos állományban tartani. Ebben az esetben a vadkár értékét az eredeti állapot helyreállításának költségértékében kell meghatározni (magágyelőkészítés, műtrágyaszórás, vetés, alapműtrágya, vetőmag és a felhasznált egyéb input anyagok anyagköltsége és azok kijuttatása).

A repce esetében az átjárhatatlanság miatt a szakértői szempontból objektíven nem állapítható meg a vad károsításának aránya és az abból eredő terméskiesés sem.

Szakértői becslés végzése során, amennyiben a vizsgált táblában lehatárolható legalább 0,5 ha kiterjedésű, a tábla többi részével azonos termőképességű vadkármentes, vagy vadkárral alig érintett terület, úgy annak a terméshozama szolgálhat alapul a kármentes hozam megállapításához, melyet betakarítással és mezőgazdasági termésbecslés kompetenciával rendelkező szakértő bevonásával kell meghatározni!

A fennmaradó táblarészt mezőgazdasági termésbecslés és mezőgazdasági kár, mezőgazdasági kárbecslés szakterülettel is rendelkező szakértőnek kell szükség esetén társszakértőként megvizsgálni és a vadtól eltérő károsító tényezők tekintetében véleményezni.

Szarvas vadkár napraforgóban

A napraforgót a kelés időszakában károsíthatja a fácán, a zsenge leveleket előszeretettel rágják a nyulak, ritkábban az őzek. A nyúl kártételére érdemes figyelni, hiszen akár 1-2 nap alatt súlyos károkat tud okozni. Amikor kinő a nyúl foga alól, a következő veszélyeztetett időszak a csillagbimbós kor. Ebben a fenofázisban szívesen legeli a szarvas.

A napraforgó korai kártételét sűrűn elágazva kompenzálja az elszenvedett veszteséget. Ebben az időszakban már elrejtheti a szarvast, így szívesen tanyáznak a területen, napközben hűsölnek a levelek általi árnyékban, károsításuk elsősorban a taposás, tiprás, fekvés következtében alakul ki.

A szarvasok a későbbi időben, a tányérok kialakulásakor is szívesen fogyasztják és a szarvasoknak is jó takarást biztosít. A zsenge tányérba beleharapnak, kiszakítanak egy-egy darabot. Ezáltal utat nyitnak a másodlagos fertőzéseknek is. A későbbi időszakban keletkezett rágást a napraforgó már nem tudja kompenzálni.

A tányérok rágása mellett károsításuk összetett, károsításuk a taposás, tiprás, fekvés következtében is jelentős lehet. Az érési időben már nem fogyasztják a szarvasok, ha a kedves bőgőhelyük közelében van a tábla, akkor nagy területeket taposhatnak le. Ebben az időben a galambok, verebek okozhatnak károkat, de ezek az állatok nem tartoznak a vadkárt okozó fajok közé.

Fel kell hívni a gazdálkodók figyelmét arra, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a napraforgó szár és tányérbetegségeinek megelőzésére, mert ha ilyen károk keletkeznek, azok nem számolhatóak el vadkár címén.

Szarvas vadkár kukoricában

A kukoricát zsenge korában szívesen legeli, később, amikor megvastagodnak, megerősödnek a levelei inkább eső után fogyasztja szívesen. A csövesedés beindulásáig kártétele általában csekély. Amint a csövek elkezdenek tejesedni a kártétele megnőhet. Szívesen rágja meg a kukorica csöveket oly módon, hogy általában leharapja a cső felső részét. Ez természetesen önmagában is kár. A megrágott csöveken megtelepednek a különféle gombák, így másodlagos kártétele is jelentős. A toxinos kukoricák az értékesítésükkor okozhatnak gondot, illetve átvételi árcsökkentő tényező lehet.

A csövek, levelek, zsenge szár rágása mellett károsításuk összetett, károsításuk a taposás, tiprás, fekvés következtében is jelentős lehet. Az érési időben végig fogyasztják a szarvasok, egészen a tábla betakarításáig. Ha a kedves bőgőhelyük közelében van a tábla, akkor nagy területeket taposhatnak le, legtöbbször úgy, hogy a csövek is a földre kerülnek.

Szintén fel kell hívni a gazdálkodók figyelmét arra, hogy ügyeljenek a kukoricamoly és a kukoricabogár kártételre is, amelyek "összetéveszthetők" a vadkárral (szár felső részének törése, a növények hattyúnyakasodása).

Szarvas vadkár zöldségnövényekben

A szarvas szívesen fogyasztja a különféle kertészeti kultúrák növényeit. Megeszi a föld fölötti részeket és kikaparja a föld alattiakat, mind a gumós, mind pedig a gyökérzöldségek tekintetében.

Az előzőekben említett kártételek mellett károsításuk összetett, károsításuk a taposás, tiprás, fekvés következtében is jelentős lehet, de a gyökérzöldségek kihúzogatásával is jelentős károkat okozhatnak.

Az elfogyasztott növényi részeken kívül jelentős a másodlagos kártétel is. A kikapart, letört, sérült növényi részek, termések, humán területre, élelmiszerként nem értékesíthetők. Így a kár minden esetben jelentős!

A rendszeresen zöldséges kertként alkalmazott területeket általában bekerítik, de a kerítés létesítésének különös szabályai vannak (Az ide vonatkozó tartalom az alábbi linkre kattintás után olvasható) https://vadkarbecslo.hu/vadkar/vadkar-megelozese. A szarvas elleni kerítésnek minimum 2,5 m magasnak kell lennie és felül optikai hatást is biztosító zsinórral kell ellátni.

Ideiglenes megoldás lehet a villanypásztor is, de meg kell jegyezni, a szarvasok sokszor elszakítják a drótokat, így minden nap ellenőrizni kell. Gondoskodni kell arról, hogy a villanypásztor sávjában ne nőjön föl a gaz és a fű, hogy ne testeljen le.

Szarvas vadkár ültetvényekben, gyümölcsösökben

A suhángos telepítésnél az első évben elhagyható a kerítés építése, akkor ha egyedi törzsvédelemről gondoskodunk. A későbbiek során viszont gondoskodni kell a szakszerű kerítés építéséről.

Tavasszal előszeretettel rágják a vesszők, gallyak csúcs és oldal rügyeit, és a vékonyabb ágak kérgét. A kifakadó rügyek, fiatal hajtások is gyakran válnak a vadak kártételévé. Száraz időben előszeretettel fogyasztják a vadak a zsendülő szőlőt és az egyéb lédús gyümölcsöket.

Az ültetvények általában kerítve vannak. Új kerítés létesítésekor figyelemmel kell lenni a kerítés építésének különös szabályaira (Az ide vonatkozó tartalom az alábbi linkre kattintás után olvasható) https://vadkarbecslo.hu/vadkar/vadkar-megelozese

Szarvas vadkár erdőkben, fásításokban, fiatalosokban

A telepítés után szívesen fogyasztják az elültetett csemetéket, elsősorban azok csúcs és oldal rügyeit, de sokszor elropogtatják az egész törzset is. Járulékos kártételül lehet a csemeték kihúzogatása, esetleg kitaposása. Idősebb állományokban szintén rágják a rügyeket és a fák kérgét is. Különösen veszélyeztetettek a puha kérgű fák (nyarak), vagy a fiatalosok.

Fiatalosokban nagy területeken fehérre tudják rágni az ültetvényt, de az idősebb állományok kérge sincs biztonságban a rágás ellen. Súlyos károkat tudnak okozni az agancsuk tisztogatása során, elsősorban dörzsöléssel, fák ágainak verésével, törésével is. Természetes erdőfelújítás alkalmával az egész újulatot képesek elfogyasztani.